Az amerikai indiánok, a Polinéz-szigetek őslakói lávakövekkel gyógyítottak, hasonlóképp jelen volt a kőterápia az ókori Kínában is, az akkori gyógyítók a test meridián-vonalai mentén alkalmazták a köveket. Egyes források szerint ősmagyar sámánok is előszeretettel nyúltak kövekhez terápiájuk során. Mai formáját Mary Hannigon alkotta meg a '90-es években, s az egyik legkedveltebb kezelés lett a wellness iparágban, olyannyira, hogy időközben a lávakövek a wellness és spa egyik jellemző szimbólumává váltak.
A kezelés során használt kövek vulkanikus eredetű ún. bazaltkövek, melyek magas vastartalmuk révén hamar felmelegszenek és sokáig tartják a hőt. A lávaköves masszázst a svédmasszázs kiegészítéseként is említhetjük, tehát itt is alkalmazunk valamilyen vivőanyagot (krém, olaj). Az előre felmelegített 50-55 °C hőmérsékletű kövek kettős szerepet töltenek be:
A meleg hatása egyértelmű: lazít, nyugtat, oldja a stresszt. A kövek energetizálják a testet, a hő hatására helyi vérbőség alakul ki, így a kötőszövetben lerakódott anyagok elszállítódnak a vérkeringés fokozásával. A bőr pórusai kitágulnak, így a helyi méregtelenítés is beindul a bőrön keresztül, az alkalmazott masszázsolaj vagy aroma a bőr mélyebb rétegeibe is bejut, ahol felszívódva kifejtheti jótékony hatását. Az izmok fellazulnak, megszűnik az izomgörcs, oldódik a blokk-hatás, helyreáll a test energia-áramlása. A meleg az idegrendszerben is érvényesül, így a lazító hatás nem csak a test izmaiban, hanem az elmében is megtörténik. Érdekesség, hogy a lazító, oldó hatás az emésztőrendszerre fordítottan hat - ott élénkítő, fokozó hatása van, így javítja az emésztést, serkenti az anyagcserét egészen a sejtek szintjéig.
Mivel a lávaköves masszázs alapvetően a svédmasszázs elemeit használja, az ellenjavallatok is hasonlóképpen ugyanazok - pár kivételtől eltekintve - , ezek tehát a következők: